Büntetés-végrehajtás

Ez a találkozó folytatása azoknak a programoknak, melyek során a fogvatartottak híres művészek példáján keresztül kaphatnak segítséget a szabadulásuk utáni visszailleszkedéshez. Hobót, Laár Andrást és a Muzsikás Együttest is vendégül látták már a győri börtönben.
Halmai Tamás osztályvezető köszöntötte a jelenlévőket. Eperjes Károlyt először arról kérdezte, hogy milyen indíttatásból fordult a kereszténység felé.
A művész gyermekkori élményeit osztotta meg, melyek kezdettől a katolikus hit felé terelték. Győr-Moson-Sopron megyében, Hegykő községben született. Apai és anyai ágon is papi felmenőkkel rendelkezik. Mivel szülei a kommunizmus ideje alatt voltak pedagógusok, a saját falujukban nem gyakorolhatták vallásukat a följelentés veszélye miatt. A nagyszülők, rokonok összedobták a pénzt egy motorbiciklire, és onnantól fogva azzal járt át a kétgyermekes család Kapuvárra vagy valamelyik környékbeli faluba szentmisére.
Négyen utazni egy motoron szabályellenes ugyan, de azért mindig sikerült eljutni a templomba, és gyönyörű emlékként őrzi ezeket az alkalmakat.
Eperjes Károly kiemelte, életében eljött egy meghatározó pont, amikor valami megváltozott benne, addig „vasárnapi keresztény” volt, de attól kezdve naponta jár szentmisére. Szeretne segíteni, ezért több büntetés-végrehajtási intézetben megfordult már, például egy alkalommal szenteste idején Sopronkőhidán. Elsődlegesnek tartja, hogy a fogvatartottak megértsék, hogy mi a bűn, mert csak innentől lehet továbblépni. A bűn szerinte az, ami az istennek, másoknak és saját magunknak is rossz. A jó, ami mindenkinek jó. Ha bűnt követ el az ember, azt rendbe kell tenni.
Saját életéről, önmagáról is mesélt, hiányosságairól a mértékletesség és türelem terén. Megfogalmazta, hogy valamilyen szinten mindenki követ el bűnt, a fontos, hogy az ember felfogja, mit tett, és megtisztuljon. Hiszen ha valaki rossz lelkiismerettel megy ki a börtönből, vissza is fog kerülni. Tudni kell a kegyelemre igent, a kísértésre nemet mondani. Ne adjunk teret az ördögnek – mondta a művész, aki szerint ha valakinek sötétség van a lelkében, valójában rab, hiába szabad fizikailag. Ám ha az ember harmóniába kerül Istennel, szabad lesz, még ha fizikailag még börtönben is kell ülnie.
Szabad akaratunk van, és azt jól kell használni. Eperjes Károly számára a szabad akarat helyes használata a szív és az agy, a morál és a bölcselet harmóniája. Mindenki maga dönti el, hogy meg tud-e bocsátani annak, akiért, és annak, aki ellen cselekedett. De elsősorban, hogy meg tud-e bocsátani saját magának.
A beszélgetés során Eperjes szenvedéllyel és humorral mesélt, közvetlen kapcsolatot teremtve a fogvatartottakkal. Nem kerülte a súlyos kérdéseket sem, melyekkel kapcsolatban ellentmondást nem tűrő álláspontokat képviselt. Volt szó művészetről, filmről, abortuszról és reinkarnációról is. A tékozló fiú történetét idézte fel a Bibliából. Majd Júdás áruló csókjáról, Jézusról és a szeretetről beszélt.
Zárásként egy Kaposvár mellett élő reintegrációs őrizetben lévő elítélt férfi példáját említette, aki megmentette egy ember életét, aki nélküle a jeges vízbe fulladt volna. Aki ilyen tettre képes, az biztos, hogy megtisztult a bűnétől. Ez valódi katarzis, mely mindenki számára örömet jelent.
A találkozó végén a művész mindenkinek jó szabadulást kívánt. A börtönkerítés nem választ el Istentől  – mondta –, de nélküle nincs szabadulás.