A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
A harmadik helyen zárta az Országos Bajnokságot a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézet asztalitenisz csapata, 2017. március 8-án.
Hat intézet versengett a bajnoki címért és izgalmas, fordulatos mérkőzések után alakult ki a végső sorrend. Intézetünket Márkus-Pletenyik Mónika Noémi, Nagy Milán, Pál Gábor és Sebestyén Krisztián képviselte. Ebből az apropóból csapatunk egyetlen női tagjával beszélgettem.
Nehéz volt érvényesülni egyedüli nőként a csapatban? Milyen volt együtt dolgozni a fiúkkal?
- A csapattársaimtól nagyon sok erőt, biztatást és tanácsot kaptam. Mivel mindannyian nagyon jó játékosok, biztonságban éreztem magam mellettük. Mindegyikükre felnézek és nagyra tartom bennük azt a sport iránti mély alázatot, amellyel a versenyek alkalmával ütőt ragadnak és az asztalhoz lépnek. Nem csak csapattagként, de nőként is tiszteltek a játék során, sokat jelentett, hogy egy csapat lehettünk. Együtt és egymásért küzdöttünk, játék volt, igazi játék!
Hogyan kerültél kapcsolatba az asztalitenisszel, miért ezt a sportágat választottad?
- Asztalitenisszel még általános iskolás koromban találkoztam a szülővárosomban, Sátoraljaújhelyen, ahol városi szintű versenyeken vettem részt. Hamar kiderült, hogy van érzékem hozzá és egyre nagyobb sikereket értem el.
A sportot hogyan tudod összeegyeztetni egyéb teendőiddel?
- Sajnos ma már csak hobbi szinten játszok, mert a család és a munka mellett nem jut időm arra, hogy külön járjak edzésekre. Ahogy jön a jó idő és sokat vagyunk a szabadban, akkor gyakran játszunk, mert van egy kültéri ping-pong asztalunk.
Melyek a további tervek, gondolom a cél jövőre az országos bajnoki cím!
- Boldoggá tenne, ha Pálhalma jövőre újra első helyen végezne a regionális versenyen, és eljutna ismét az országos döntőig, akár velem, vagy nélkülem. Természetesen, ha számítanak rám, akkor ígérem, megyek a fiúkkal a célig, a dobogó legfelső fokáig! Addig pedig, amikor csak tehetem edzeni fogok és játszani, hogy minél többet fejlődjek a következő versenyekre.