A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Szegedi Fegyház és Börtön
A Szegedi Fegyház és Börtönben minden évben megemlékeznek az 1956-os forradalomról. Az intézet dísztermében 2018. október 19-én Tikász Sándor bv. dandártábornok, intézetparancsnok huszonhét dolgozónak adott át jutalmat, a központi ünnepségen hárman kaptak kitüntetést.
A szegedi események 62 évvel ezelőtt október 23-án, késő délután kezdődtek:
A tüntetők késő délután vonultak a börtön elé és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. Ám ekkor már nem őriztek politikaiakat a Csillagban, amit a börtön vezetése el is mondott a felvonulók képviselőinek. E tájékoztatást a tüntetők elfogadták, s mivel abban is mindenki megegyezett, hogy a köztörvényesek szabadon bocsátását senki nem támogatja, a Csillag kapui nem is nyíltak meg. Az októberi események során az intézetben a belső rendet a személyzet biztosította az áramszünetek, ellátási nehézségek ellenére. A rabok nem dolgoztak. Az intézeti munkástanács kapcsolatban volt a város hasonló szervezetével. A letartóztatott ÁVH-s személyeket befogadta az intézet, őrzésüket a nemzetőrök is biztosították. Pár nappal később viszont új rabokkal nőtt a létszám – államvédelmisek és rendőrök kerültek rács mögé.
November 4-én, hajnalban a Szegedre érkező szovjet csapatok egyes egységei, köztük harckocsizók, kerítették be a Csillagot, s még aznap szabadon engedték a pár napra letartóztatott ÁVH-sokat és rendőröket.
Mint arra a Csillag falán elhelyezett tábla is emlékeztet, 1958. október 6-án akasztották fel a börtön kivégzőudvarán a 30 éves Kováts Józsefet akiről néhány szóban annyit, hogy 1945-ben hadifogságba esett Németországban. Egy évig orvosi egyetemre járt, de izgatásért kizárták, ezért négy évig börtönben volt. 1951-ben szabadult, gépállomásokon dolgozott. 1956 októberében részt vett a szegedi tüntetéseken. 26-án igyekezett meggátolni a Széchenyi téri vérengzést. A sortűzben ő is megsérült. 29-én, felépülve tagja lett a szegedi Forradalmi Bizottságnak, amely élére állt a november 4. utáni harcnak. Másnap Kovács javaslatára összeszedték a fegyvereket, elismerték a Kádár-kormányt. A szovjetek 6-án letartóztatták, 1958. február és október során mindkét fokon halálra ítélték. A siralomházban a szegedi forradalom vezetője szőlőt és lágykenyeret kért kivégzése előtt. A Csillag akasztóudvarán azt mondta a bitófa alatt, hogy „Hazámért és népem szabadságáért halok meg”. Ezt is az emberek csak később tudták meg, hogy hova temették el? A mai napig nem tudja senki.