Büntetés-végrehajtás

Akit várok, hobbija a festészet és a fotózás. Akit elsőként bemutatok, reintegrációs projektekben tevékenykedik az intézetben közel 10 éve. 2020. október 9-én a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Amatőr Alkotók Képző-és Iparművészeti Tárlatán Különdíjban részesült. Akit megismerhetünk egy másik oldaláról, Benke Judit rendvédelmi, igazságügyi alkalmazott.
Hogy kerültél kapcsolatba a művészettel?
Gyerekkoromtól hobbi volt a rajzolás. A 80-as években műbarátként a Budapesti Művészetbarát Egyesület rendezvényeit és kiállításait rendszeresen látogattam, ami a képzőművészeti kulturáltságot fejlesztette, általános kulturális ismereteimet gyarapította. Ugyanebben az időben néhányszor megfordultam a nem rég elhunyt festőművész, Sváby Lajos rajzóráján, de akkor nem vettem annyira komolyan a „művészkedést”, inkább a buli, a kötöttségek nélküli fiatalság kiélvezése került előtérbe, amit most már nagyon sajnálok.
Miért pont a festészet ragadott meg?
Az utóbbi 10 évben a festés nekem egy másfajta gondolkodásmód és életforma. Nem követek semmilyen stílusirányzatot, a színek, és formák így is nagyon kifejezőek tudnak lenni, legyen a téma csendélet vagy tájkép.
Eddigi kiállítások?
Hatszor volt lehetőségem a képeimet megmutatni nagyobb nyilvánosság előtt. Ebből egy a fényképeimből nyílt kiállítás volt. A meghívásos lehetőségeket mindig kihasználom, a pályázatokat is igyekszem figyelemmel kísérni. A festményeket Jászdózsán, Jászberényben, Szolnokon két alkalommal és most Martfűn láthatta a közönség.
Ez utóbbiról beszélj, a ráhangolódástól a díjazásig!
Ez a tárlat minden évben megrendezésre kerül. 3 képpel lehetett nevezni, amiket egy szakmai grémium zsűrizett. Egy képem kiesett a rostán, a másik kettő felelt meg a szakmai követelményeknek. A „Képzeletbeli táj” című 50x40cm olajfestményért odaítélt díj meglepett. Nagyon örülök, hiszen jó érzés az, ha a néző közönségnek tetszik, örömet okoz, kellemes a látvány.

Melyik alkotásodra, mire vagy a legbüszkébb?
Ezen még nem gondolkodtam. Ahogy mondtam, ennek a Különdíjnak most nagyon örülök. Említésre méltónak tartom a 2017-ben a Szolnoki Törvényszéken nyílt kiállítást, melynek különlegességét az adta, hogy egyidejűleg a fogvatartottak alkotásai is megtekinthetőek voltak. Az általuk festett képekben nincs mellébeszélés csak az őszinte alkotás. Rendszeresen vezetek csoportfoglalkozást itt a börtönben számukra, ahol a munka nagy felelősség. Nem csak az ízlés, az esztétikum fejlesztése a cél, hanem az általam közvetített értékek átadása, melyek a jóra, az értelemre hatnak.
Kedvenc festő vagy fotós?
Egyet- egyet említek csak. Gyémánt László portré festményei lenyűgöznek, Anton Corbijn holland fotós képeit hasonlóan csodálom. Előbbi művészt a színészművészekről festett és, egyéb figuratív festményeiért, utóbbit a koncertekről, zenészekről készített kreatív kompozíciók miatt kedvelem. Munkásságukat a netes felületeken folyamatosan követem is.
További tervek, elképzelések, esetleg ezen a területen végzett tanulmányok?
Már 3 éve járok Nagy Dénes festőművész festőiskolájába és itt szeretném a továbbiakban is a tudásom fejleszteni. A környezetem, az általam látottak, meghatározó események inspirálnak, illetve megmaradnak a képzeletem teremtette képek.  Személyemre vonatkozó terveim között szerepel jászberényi városképek festése és figuratív képekkel is próbálkozom majd. A falakon belül egy tematikus, több alkalmas alkotói tevékenységre készülök a fogvatartottakkal, melynek képi megjelenítése a „Rajzban mondom el…” összefoglaló címet kapja. Hogy mi lesz ez? Majd meglátjátok!
Judit ekképpen teszi a dolgát a szorgos mindennapokban is, értéket közvetít, megismerteti a fogvatartottakkal foglalkozásról foglalkozásra a szépet, rávilágít arra, hogyan kell azt észrevenni, rácsodálkozni, értékelni és tenni is azt.