A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
Vándorkiállítás nyílt a veszprémi börtönben Molnár Attila Károly fotóiból.
Eredeti végzettségét tekintve andragógus az az amatőr fotóművész, aki saját, négy országot érintő kutatási projektje során került közelebbi kapcsolatba a büntetés-végrehajtási szervezettel.
A vizuális látásmód fejlesztését hirdető szakember rendelkezésünkre bocsátotta huszonnégy fényképből álló sorozatát. A képek főszereplője az alkonyati fény volt. Az egyedi és különleges fekete-arany színvilág adta azt az érezhető egységét a sorozatnak, ami szerves egésszé fogja össze az alkotásokat. A szerző állítása szerint nem az a fontos, hogy mit jelenítenek meg a fotók, hanem az, hogy ebből a befogadó mit érzékel.
A sok-sok évvel ezelőtt kezdődött hobbi által Molnár Attila megtapasztalta az alkotás örömét és ma arra biztatta az érdeklődőket, hogy próbálják ki magukat, merjék vállalni gondolataikat. A megnyitót követően az aula pezsgő beszélgetések helyszínévé vált, a bátrabbak megszólították az alkotót, kérdezték, találgatták a képek történetét.
Az ünnepélyes megnyitót egy szűkebb körű kötetlen találkozó követte a könyvtárban, ennek során a fogvatartottakkal praktikus műhelytitkokat is megosztott a művész.
Elmesélte, hogy a nap alig néhány perce áll rendelkezésre ahhoz, hogy elkapja a megfelelő pillanatot, hogy a gyorsan változó fényviszonyok között egy alkotás megszülethessen.
Minden egyes nap más és más élményt, új felfedezéseket tapasztalhatunk. A sorozat meleg színei hatnak ránk, szinte beépülnek az életünkbe, meseszerű ábrázolásuk egyénenként különböző reakciókat vált ki a szemlélőkből. A kép befogadására nincs ajánlott távolság, ugyanazon kép esetén mást érzékelünk közelről és mást távolról. A képek felfüggesztésének sorrendjét az alkotó egyik közeli barátja határozta meg, aki a saját elképzelése alapján csoportosította azokat. A képek címére vonatkozó kérdésre a művész megosztotta a hallgatókkal, hogy az bizony időbe telik, míg kitalálja.
Néhányan talán meglepődtek, hogy az elkészült kép elsőként egy nevet kap, majd hosszabb-rövidebb gondolkodást követően születik meg az a cím, amit a képek alatt olvashatunk.
Az alkotónak feltűnt a fotók mértani pontosságú felfüggesztése, amit külön megköszönt, elismerően méltatta az e fajta igényességet. A most bemutatott kiállítási anyagon kívül az alkotó a saját verseivel illusztrált fotósorozatát is felajánlotta, reméljük hogy hamarosan azt is megtekinthetjük.