Büntetés-végrehajtás

Az alábbiakban bemutatjuk a börtönbe kerülés folyamatát:

1. Őrizetbe vétel

Az őrizetbe vétel a rendőrség jogkörében alkalmazható legfeljebb 72 óráig tartó kényszerintézkedés, amely a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonását jelenti. A 72 óra nem hosszabbítható meg, lejártakor a terheltet vagy szabadlábra helyezik, vagy elrendelik a letartóztatását. Feltétele, hogy szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény alapos gyanúja megállapítható legyen, továbbá valószínűsíthető legyen a terhelt letartóztatásának szükségessége. A gyakorlatban őrizetbe vételre általában tettenérés, vagy elfogás esetén kerül sor.
Az őrizetbe vétel elrendeléséről, és a fogva tartás helyéről a nyomozóhatóságnak 24 órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót, vagy a terhelt által megjelölt más személyt. Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem indítványozzák, akkor a terheltet szabadon kell engedni.

2. Letartóztatás

A letartóztatást bíróság rendelheti el. A bírósági tárgyalás nem nyilvános, azon a hozzátartozók nem vehetnek részt, kivéve fiatalkorúak esetén. Ha a nyomozási bíró az ügyészi indítványnak helyt ad elrendelik a terhelt letartóztatását.
Az letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Letartóztatás csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el, amelynek általános és különös feltételei vannak.

veszprem_1_honlap-21.jpg

Letartóztatás általános feltételei:

a) tartalmi feltételek:

• a törvény a cselekményt szabadságvesztéssel (is) fenyegesse, kizárólag pénzbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén tehát nem kerülhet sor letartóztatásra. Fiatalkorú esetében további feltétel a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya.
• a terhelt terhére megalapozott gyanú megállapítható legyen,
• álljanak rendelkezésre a büntető eljárás megindításához szükséges okok.

b) eljárási feltétel:

• nyomozás elrendelése,
• ügyészi indítvány,
• indokolt bírói döntés.

Letartóztatás különös feltételei:

• a terhelt megszökött, vagy a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,
• szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,
• megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,
• megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

A letartóztatás tartama

A letartóztatás a legtöbb esetben nem tarthat határozatlan ideig, a törvény meghatározza a különböző súlyú bűncselekmények esetén alkalmazható letartóztatás leghosszabb időtartamát. 2013 novemberétől ugyanakkor a legsúlyosabb bűncselekmények miatt indult eljárások esetén nincs törvényben rögzített legmagasabb időtartam, tehát ilyen eljárásokban az elsőfokú bíróság döntéséig a letartóztatást nem kell megszüntetni azért, mert elér egy bizonyos időtartamot. A letartóztatás megszűnik, ha

- 3 évnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetén az 1 évet eléri,

- 5 évnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetében a 2 évet eléri,

- tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő cselekmény esetén a 4 évet eléri,

- tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő cselekmény kivételével - egyéb bűncselekmény esetén a 3 évet eléri.

Hangsúlyozni kell, hogy ezek a maximális időtartamok kizárólag az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatáig történő elrendelésre vagy fenntartásra vonatkoznak, az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetére, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban, ezek a törvényi határidők nem vonatkoznak.

Ha viszont a terhelt a letartóztatás megszűnését követően elrendelt lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg házi őrizet szabályait megszegi (ide tartozik az az eset is, ha valaki a nyomkövető rendszer, illetve eszköz működését akadályozza), a letartóztatása ismét elrendelhető. Ekkor a letartóztatás fentebb említett maximális időtartamát a letartóztatás ismételt elrendelésének napjától kell számítani.

A vádirat benyújtása előtt elrendelt letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. A letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb a letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően a törvényszék alkalmanként legfeljebb 2 hónappal hosszabbítja meg a letartóztatást.

Jogorvoslat letartóztatás esetén

A nyomozási bíró letartóztatást elrendelő határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a határozatot közölték. A kihirdetés útján közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. A fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el. A letartóztatás a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

A letartóztatás megszüntetése

A letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság szünteti meg, amennyiben az elrendelés feltételei már nem állnak fenn, azaz nem áll fenn a letartóztatás általános és különös feltétele sem. A letartóztatás megszüntetése iránti kérelmet a terhelt és a védő korlátlanul benyújthat. A letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.