Büntetés-végrehajtás

Az ünnepi istentisztelet meghittségét fokozta, hogy a szentmisét nem más, mint Mohos Gábor kinevezett illiturgi c. püspök, esztergomi-budapesti segédpüspök celebrálta. A püspök úr szavai a szeretetről, a megbocsátásról és az egyenlőségről reményt adott a fogvatartottaknak arra, hogy a szabadulásuk után nekik is lesz részük ezekben.

A fogvatartottak számára az ünnepi időszak mindig nagyon nehéz, hiszen ilyenkor a családjuk nélkül, egy „kényszerközösségbe” bezárva kell tölteniük a Karácsonyt. Az pedig csak nehezíti a helyzetüket, hogy a hosszú éves börtönbüntetések alatt egyre kevesebb elítélt mellett tart ki a családja.

Az ünnepi szertartáson résztvevő fogvatartottak gondolatai:

„Amióta bekerültem a börtönbe, minden évben részt vettem a karácsonyi istentiszteleteken, mivel nagyon meghitt együtt imádkozni a sorstársakkal és a felügyelettel. Jó érzéssel tölt el, hogy a vezetőség tagjai között is vannak hívők, akik ugyanabban hisznek, mint mi, az Istenben.”

„Nagyon tetszettek a püspök úr szavai arról, hogy milyen fontos a szeretet és az összetartás, illetve hogy a lelki falakat, akadályokat le lehet bontani, ha az Úrral vagyunk.”

„A börtönön belül tapasztalja meg igazán az ember, hogy kint a Karácsony az ajándékok beszerzéséről, a rengeteg készülődésről szól, ezért gyakran hajlamosak vagyunk elsiklani az igazi üzenete mellett, ami a szeretet és az „ottlét”. Idebent nem az ajándékok dominálnak, hanem az egymás sorsában való osztozkodás. Különös, hogy az élet olyan emberekkel hozott össze bennünket, akikkel a mindennapi életben nem találkoztunk volna (iskolai végzettség, társadalmi státusz stb. miatt), mégis most belekerültünk egymás Karácsonyába.”