A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
Augusztus 20-a az idén hétfőre esett, mely sokak számára jelentett nagy örömet, hiszen egy hosszú hétvégét jelentett, amire lehetett családi programot szervezni, együtt pihenni, kirándulni, ünnepelni.
A börtönfalak mögül szemlélve más fényben jelenik meg egy-egy ilyen helyzet. Nemcsak a fogvatartottak, de a büntetés-végrehajtásban szolgálatba beosztott dolgozók számára is fontos, hogy a börtönben az ünnepeket tartalommal töltsék meg, így is enyhítve az abból fakadó lelki megterhelést, hogy ezeket a napokat kénytelenek családjuktól távol tölteni. Talán ez is magyarázhatja azt a tényt, hogy az újkenyérért való hálaadás és az államalapítás ünnepnapján igen lelkes és aktív fogvatartotti sereg gyűlt össze a Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet körletfolyosóján, hogy valami pezsgést tapasztaljon a megnyúlt és megterhelő hétvégén. Tízen versmondással és rajzzal is gazdagították a hálaadó istentiszteletet, amellyel friss kenyérillat, frissítő elgondolkodás és emelkedettség érkezett az egyébként mélyként megélt közösségi élménybe.
Ezen tényezők összhatása készített teret annak, hogy meghallhatóvá és megérthetővé váljon az az intézeti falak mögött első hallásra megütközést kiváltani képes bibliai ige is, ami az ünnepség gerincét képezte: „Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jó szívvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj!” A bölcs Prédikátor írja ezt könyvének 9. fejezetében, miközben arról tesz tanúbizonyságot, hogy a mennyei Isten jóakarata kész megérkezni a mi szintünkre, elemi tapasztalataink, az étkezés szintjére. Az Úr jóakarata naponként alászáll a zárka mélyére is, elér hozzánk, elénk, elér belénk a kenyérben – és életünk részévé kész válni. Egy krisztusi mozzanat ez, amelyben találkozik a Magasság és az emberi mélység – amelyet tükröz a gabonakenyér útja is, ahogyan a költő írja:
„Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket hordoz itt.
Isten s ember, ím egymásra talál,
s kenyeret ad a végtelen határ” (Szuhanics Albert: Szent István ünnepe).
Lehet, szabad ezt a gazdagító és felemelő folyamatot látni a mindennapi kenyérben, annak minden falatjában, és így örömmel enni – engedve a Prédikátor buzdításának, aki így folytatja gondolatait: „Ruhád legyen mindig fehér”.
A fehér ruha a Bibliában az Istennek való teret engedés jele, az Úr előtti nyitottságé. Arra bíztat tehát a szentíró, hogy az öröm mellett a folyamatos nyitottság is meglehet bennünk arra a jóra, amit Isten kész közölni velünk. Ahogyan naponként megnyitjuk szánkat és bensőnket a kenyér előtt, teret engedhetünk, nyithatunk Isten hozzánk közeledni, és bennünket nyomorult helyzetünkből kiemelni kész jósága előtt. Így lehet részünk, és így részeltethetünk mást is az áldásban, aminek szimbóluma az olaj volt az Ószövetségben. Ezért mondja a Prédikátor: „fejedről ne hiányozzék az olaj!” Mindez megélhető valóság – ahogyan megtapasztalt, megélt valósággá lett a megszegett ünnepi kenyérben való részesedés a börtönfalak mögött minden résztvevő számára.
Dr. Kaszó Gyula, lelkész