A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet
7100 Szekszárd, Béla király tér 4.
06-74/505-830
szekszard.uk@bv.gov.hu
Az újkenyér ünnepén
2017-08-21 00:00
Az idei évben is megemlékeztünk az államalapítás, valamint az újkenyér ünnepéről. Dr.Kaszó Gyula lelkész úr felkészítésével és irányításával a fogvatartottak ünnepi műsorral készültek, és a műsor iránt érdeklődő társaikkal közösen emlékeztek.
Különös, amikor az újkenyérért való hálaadás és az államalapítás ünnepnapja, augusztus 20-a vasárnapra esik. Sokan úgy érzik ilyenkor, hogy a szabadnapok egybeesése „kiesés”, és megrövidíti az embert: olyan ez, mintha hétköznappá vált volna egy munkanap. A börtönfalak mögött ez más árnyalatban tapasztalható: a fogvatartottak közül többen még örülnek is annak, hogy csökken az érzelmekkel telített, és így lelkileg esetleg megterhelőbb napok száma.
Annál meglepőbb volt az a pozitív fejlemény a Tolna Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben augusztus 20-a délutánján, hogy nemcsak az a 11 fogvatartott volt lelkes, aki verstanulással es rajzzal is készült a hálaadó istentiszteletre, hanem rajtuk kívül olyan sokan jelentkeztek a rendezvényre, hogy azt a gyülekezeti terem helyett a jóval tágasabb körletfolyosón kellett megtartani.
Öröm volt látni, hogy emelkedettség érkezett az egyébként mélyként megélt életösszefüggésbe, amiben – csakúgy, mint az újkenyérben – megsejthetővé vált valami Krisztusból, aki összekötötte a mennyei magasságot és a földi valóságot: „Isten s ember, ím egymásra talál, s kenyeret ad a végtelen határ.” – írja Szuhanics Albert „Szent István ünnepe” című versében.
A kenyeret persze nemcsak láttuk, hanem meg is szegtük és ki is osztottuk. Így Isten szavának meghallása után az Ő áldásának ízlelhető jele is jelen volt. Bár csak egy kis rész jutott mindenkinek, mégis a "teljesebb vált értékelhetővé" – szinte megjelenítve azt, amiről Oláh Lajosné írt a „Tanítványok a hegyen” című versében:
„Ne fájjon néktek, ha széttördelem,
ne fájjon néktek a megtöretés!
Hisz így lesz megsokasítva a kevés!
Mert csodaképpen úgy adom eléd,
hogy a „kevésből” lesz majd az „elég”.
Ma: én magam cselekszem bennetek…”
A cikket írta: Dr.Kaszó Gyula, lelkész
Nyitókép forrása: Tolna Vármegyei Bv. Intézet
